Az elmúlt héten csatlakozott a DVSE csapatához az egykori olasz junior válogatott Giorgo La Rosa. Az itáliai bekk mesélt többek között pályafutásának kezdetéről, korán befejeződött futballkarrierjéről, a magyar és az olasz póló közötti különbségekről és a Debrecenbe kerülésének körülményeiről is.

Mikor és hol kezdtél el vízilabdázni?

-Tíz éves koromban kezdtem el vízilabdázni Cataniában, a szülővárosomban. Mint oly sokan mások, én is az úszásról váltottam, amit magában egy kicsit unalmasnak találtam, ezért az édesanyám unszolására pólózni kezdtem. 15 éves koromig egy kisebb csapatban tanultam a sportág alapjait, majd átkerültem az első osztályú Cataniához, ahol 17 évesen a felnőttek között is bemutatkozhattam. Ezt követően az USA-ba kerültem, Long Beach-en vízilabdáztam tovább, és emellett közgazdaságtanból szereztem diplomát. Mikor visszatértem Olaszországba, a Cataniával azonnal feljutottam a másodosztályból, míg tavaly is egy elég jó szezonom volt, de már a legjobbak között.

Térjünk kicsit vissza a kezdetekre. Egy laikus azt gondolná, hogy Olaszországban mindenki focista akar lenni. Miért pont a vízilabda?

-Rátapintottál, ugyanis én is a focival kezdtem. Látod ezeket a lábakat (mutat rájuk nevetve), jóval erősebbek egy átlagos lábnál. Hat éves koromban már fociztam, és bár nem szeretem magam fényezni, de jó adottságaim voltak, és tehetségesnek gondoltak. Olyannyira, hogy még alig voltam nyolc éves, amikor Parmaba hívtak focizni, és én el is mentem. Az édesanyám jött velem, de egy hónap után végül úgy döntöttünk, hogy ez még korai, és hazaköltöztünk. Ezek után Palermoban is voltam egy próbajátékon, voltak lehetőségeim, de végül maradtam Cataniaban. Mikor abbahagytam a focit, az anyukám nem hagyta, hogy leálljak a sporttal, így kerültem az uszodába. Mai napig imádom a focit, de örülök, hogy végül pólós lettem.

Ha már foci, hogy élted meg a világbajnokságot Buffonék nélkül?

-Nagyon szomorú voltam, hetven év után maradtunk le a vb-ről, mindenki óriási csalódásként élte ezt meg otthon. Bár Svédország szervezetten futballozott, és Oroszországban sem teljesítettek rosszul, azt gondolom, hogy illett volna kvalifikálnunk magunkat. Remélem hosszú ideig nem fog ez megtörténni a nemzeti csapattal.

Térjünk vissza az eredeti témánkhoz. Mennyire ismered a magyar vízilabdát?

-Hivatalos meccset sohasem játszottam magyar csapat ellen, de edzőmeccset a válogatottal és korábbi klubcsapataimmal is játszottam már, a Cataniával többször is voltam Magyarországon edzőtáborozni. Amikor felkerültem a nagyokhoz, Dávid Zoltán a csapattársam volt, rengeteg dolgot tanultam tőle, és testközelből láthattam, milyen egy klasszis magyar játékos. Szerintem jó döntést hoztam, mikor Debrecenbe igazoltam, azt gondolom, hogy feküdni fog nekem a magyar bajnokság.

Mi a különbség a magyar és az olasz stílus között?

-Nálunk sokkal taktikusabb a játék, az olaszok szeretnek szervezettek lenni, talán kicsit túlságosan is. Magyarország a vízilabda otthona, itt rengeteg tehetség van, sokkal többet hagyatkoznak az egyéni képességekre, sokkal több az egy az egy elleni játék. A magyarok technikásabbak, mikor a válogatottat néztem, a játékosok mindig rengeteg látványos dolgot műveltek a vízben.

Szerinted mi történt a magyar válogatottal a közelmúltban?

-Szerintem egy újjáépülés megy most végbe a csapatnál, lehet, hogy Barcelonában úgy tűnt, hogy bajban vannak, de szerintem az Olimpiára minden rendben lesz. A generációváltásoknál ez normális, hogy nem jönnek úgy az eredmények, ez csak egy alkalom volt, és hamarosan helyére kerül a magyar póló. Olaszországban is végbe ment ez a folyamat néhány évvel ezelőtt, és most úgy gondolom, hogy újra olyan csapatunk van, aki bármelyik világversenyen éremesélyes.

Ha már válogatottak, mennyire tartod reálisnak, hogy bekerülj az olasz keretbe? Utánpótláskorodban ez már sikerült egyszer.

-Csak egy évig voltam válogatott, mert utána az államokban folytattam a pályafutásom. A felnőtt válogatott szintjét még nem ütöm meg, de semmi sem lehetetlen. A szövetségi kapitányunk mindenkit szemmel tart, és szívesen kísérletezik új játékosokkal, úgyhogy egy jó szezon után nem tartom elképzelhetetlennek a válogatott behívót. Jelenleg 2-3 nagyon jó játékos van a posztomon a válogatottban, de ha keményen dolgozom, és tudok még fejlődni, márpedig az edzések eddig hihetetlenül kemények, akkor lehet rá egy kevés esélyem, én mindenesetre meg fogom próbálni.

Miért döntöttél úgy, hogy Debrecenben folytatod a karriered?

Már közel álltam a Cataniával a megállapodáshoz, szerették volna, ha maradok, nem csak a sikeres szezon miatt, de a jövő miatt is. Mikor először megkeresett a DVSE, rögtön beszéltem Stefan Vidoviccsal, akit már ismertem korábbról, hiszen hét évvel ezelőtt együtt játszottunk egy máltai nyári ligás csapatban. Miroslav Bajin is érdeklődött rólam a szezon alatt, meg is nézte pár meccsemet, de korrekt volt, és megvárta, míg befejeződik a bajnokság. Ezt követően elmondta, hogy egy hozzám hasonló típusú mindenes játékost keres, felvázolta a terveket, és én úgy döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatát. Ez egy hatalmas lehetőség számomra, a világ legversenyképesebb ligájában játszhatok, remélem, hogy sikeres szezont tudunk futni.