Május 2-10-ig Azerbajdzsán fővárosától, Bakutól 260 km-re, Mingechevir városában vendégeskedett a magyar fiú serdülő vízilabda-válogatott (1999-es korosztály) Horváth János vezetésével. A nemzetközi porondon ezúttal debütáló együttesnek tagja volt a Debreceni Cívis Póló Vízilabda Sportegyesület 2000-es születésű tehetsége, Fekete Gergő is.

 

A magyar reménységek bemutatkozása nagyszerűen sikerült, ugyanis tornagyőzelemmel zárták a meghívásos viadalt, melyen Azerbajdzsán felnőtt válogatottja, Grúzia junior válogatottja, Fehéroroszország ifi válogatottja, az üzbég ifi válogatott, Azerbajdzsán ifi válogatottja és a magyar serdülő-válogatott versengett egymással. A hat csapatot két csoportra osztották – a három legerősebb együttes került az A csoportba (Azerbajdzsán felnőtt válogatottja, a grúz juniorok és a magyarok), míg a B csoportba a fehéroroszok, az üzbégek és az azeri ifik.

Hazánk jeles képviselői több edzőmérkőzést, és három hivatalos meccset vívtak. Az első találkozón Azerbajdzsán felnőtt válogatottját győzték le 18-11-re – a magyarok legifjabb pólósa, a mi fiúnk egy gólt lőtt -, másnap Grúzia ellen diadalmaskodtak 20-11-re, majd harmadnap a döntőben az azeri ifi-csapat volt az áldozat (10-9)!

 

Fekete Gergő, a magyar válogatott legfiatalabb tagja hazatérése után boldogan nyilatkozott honlapunknak:

– Nagyon örültem a meghívásnak, mivel az 1999 -es válogatottal még nem régóta készülök együtt, éppen ezért nagy meglepetés volt számomra, hogy tagja vagyok az utazó keretnek! Minden nagyon jó volt az alatt az egy hét alatt, szép környezetben volt megrendezve a torna, kedvesek voltak velünk, és az ellátás, valamint a szállás is minden igényt kielégített. Az pedig, hogy hogy megnyertük az első nemzetközi tornánkat úgy, hogy jóval idősebb, 1995-96-os születésű és felnőtt játékosok ellen szerepeltünk, külön öröm és dicsőség! Bíztunk magunkban, és a jó játék reményében szálltunk vízbe, mivel nem ismertük a többi csapatot, így csak bízni tudtunk abban, hogy esélyesek lehetünk a végső győzelemre – emlékezett vissza az ifjú reménység.

– Mindez pozitív motivációt és nagyon nagy húzó erőt jelent a pályafutásomban, látom, hogy van értelme a sok edzésnek, és kitartó munkának. Noha még sok mindenben fejlődnöm kell, ez a lehetőség és siker ösztönözni fog a továbbiakban. Sokat tanulok a válogatott edzőktől is, ami építő jelleggel hat rám, a jövőben pedig még többet szeretnék tenni azért, hogy tagja maradhassak a válogatott csapatnak! Mindenkinek hálásan köszönöm, aki segített és támogatott abban, hogy ezen a csodálatos tornán részt vegyek, hatalmas élménnyel lettem gazdagabb, amit soha nem felejtek el! 


Horváth János szövetségi edző így foglalta össze az eseményt:

“Csapatunk a döntőben eddigi leggyengébb játékát produkálva 10-9-re verte az azeri ifi válogatottat. Picit megilletődötten, fáradtan mozgott a csapat. Ehhez nyilván az is hozzájárult, hogy életük első nemzetközi döntője volt ez. A körítés megint nagy volt… Televíziók, rádiók számoltak be a tornáról, személyesen megjelent az azeri és a belorusz sportminiszter. Boldogsággal tölt el, hogy a végén nekünk húzták a Himnuszt, a fiúk kicsit meg is illetődtek! Nagyon sok kiváló játékos van, akinek egész sportpályafutása alatt egyszer sem adatik meg ez az élmény, remélem nekik nem ez volt az utolsó himnuszuk! A torna több szempontból is nagyon hasznos volt, egyrészt nemzetközi mérkőzéseket játszhattunk, amelyek hangulata egészen más, mint a hazai bajnokiké, másrészt rávilágított a hibáinkra a torna, megmutatta, hogy miben kell még rengeteget fejlődnünk. A csapatból kiemelném Kósa Balázs és Sugár Péter játékát, akik az egész torna alatt magas szinten pólóztak és húzóemberei voltak a csapatnak. Hajrá Magyarok!”