Vízilabdakapus. Debrecenben. 21 évesen a DVSE felnõttgárdájának elsõszámú hálóõre. Mátyás Szabolcsról van szó…

 

Mátyás Szabolcs a DVSE OB II-es felnõttcsapatának kapusa, mellette kapusedzõ is. Még alig van túl a húszon, tehát nem idõs, mégis rutinosnak számít. Ebben a szezonban nem egy mérkõzésen segítette nagyban csapatát, védéseire szükség van a debreceni egyesületnél. A sportmenedzseri szakon tanuló, a horgászást és a K-1-et, valamint a jóféle közös fõzéseket kedvelõ sráccal beszélgettünk a minap a Városi Sportuszoda emelezi büféjében…

 
Bevezetõ kérdésnek nem lesz rossz – úgyis sokszor teszik fel a labdasportokat ûzõ kapusoknak –, vagyis: te is olyan dilis hálóõr vagy, mint amilyennek a közvélemény tartja az ezen a poszton tevékenykedõket?
Nem olyan nagy „vasziszdasz” ez, hogy lövéseket védjek. Megszoktam.
 
Hosszú, buta kérdésre rövid, velõs válasz. Lássuk akkor, mikortól is kezdted el megszokni a feléd zúduló lövéseket?
– Debrecenben születtem 1987. áprilisában, elõször a búvárúszással kezdtem bátyámmal egyetemben, de az nem ment annyira, meg nem is szerettem, majd 1996-tól a vízilabdával foglalkozom.
 
Mindig itt Debrecenben, illetve Hajdúszoboszlón?
– Nem, az anyukám és az akkori szentesi edzõ sugallatára kipróbáltam magam az ottani egyesületnél. Miután elégedettek voltak a bemutatkozó produkciómmal, Szentesen töltöttem a négy középiskolai évemet, utána viszont újra visszajöttem ide.
 
Ebben a szezonban az alapszakaszt követõen a csoportotok 5. helyére értetek oda. Mire lehettek jók a késõbbiek során az OB II-ben?
Idén ugye már nem sok minden változhat, de jövõre szeretném, ha megnyernénk vagy legalábbis az elején végeznénk, de az OB II elég hülye rendszerben zajlik, s csak az elsõ juthat tovább, így meg kéne vernünk mindenkit, mint idén a KSI-nek.
 
Elég nagy falat lesz, de hajrá! Milyen lehet a DVSE gárdája õsztõl?
– Szinte biztos, hogy nem megy el senki, és remélhetõleg jön néhány tehetséges egyetemista, de amúgy is erõsödünk, mert összeszokottabbak leszünk.

 
Hány felsõoktatásban tanuló van most a csapatban?
– Lehetünk vagy tízen, de a fele nem Debrecenben tanul.
 
Akkor te is maradsz itt vagy esetleg másfelé is nézelõdsz?
– Nem, egyelõre Debrecenhez kötõdöm, már csak az iskola miatt is. Az elsõ évfolyamot végeztem idén a Nyíregyházi Fõiskolán sportmenedzseri szakon, szóval abból még van hátra jócskán.
 
Emellett edzõsködsz is a DVSE-nél. Errõl van valamilyen képesítésed?
Igen, még Borbély Ferikével végeztük el Debrecenben a sportoktatói tanfolyam elméleti részét (ez amolyan segédedzõi tanulmány), majd Pesten a gyakorlati részét is. Ha szükséges, késõbb esetleg ezt tovább fejlesztem, de a felnõttek kivételével ezzel is dolgozhatok trénerként itt.
 
Bár még nagyon sok van hátra a pályafutásodból, lévén, csak 21 éves vagy, de szeretnél edzõ lenni, ha majd szögre akasztod a piros sapkát?
Egy jó diplomával, megfelelõ nyelvtudással inkább a sportmenedzseri vonal érdekelne, természetesen a vízilabdán belül. Jó lenne külföldön elhelyezkedni, de ez még valóban odébb van, azt tartják, hogy 28 évesen érhet el valaki kapusként a csúcsra.
 
Térjünk is vissza a medencébe! Milyen volt Szentesen vízilabdázni?
– Igazság szerint jóval erõsebb volt, mint itt, de nem sok játéklehetõséget kaptam, mert az elsõszámú kapus védett gyakorlatilag mindig, én és a másik társam pedig szinte soha. Hogy ennek mi értelme volt? Nem tudom.
 
A DVSE-nél hogyan megy a buli, ha arról van szó?
– Mindig máshol, sõt, leginkább valakitõl indulunk, aztán majdcsak eljutunk valamerre. Jó kis fõzések is voltak korábban, igaz, ez mostanában háttérbe szorult.
 
 
Furcsa ilyet kérdezni egy huszonegynéhány éve sportolótól, de mit szólsz az utánpótláshoz? Milyenek a fiatalabb kapusok Debrecenben?
– Bartók Peti és Sajgó Laci is nagyon tehetséges, úgyhogy sokra vihetik.
 
Róluk majd még kiderül, de te mit tartasz erõsségednek?
– Huhh! Ezen nem nagyon gondolkodtam, de talán a középrõl jövõ lövések hárítása, valamint képes vagyok bravúrokra.
 
És a gyengéid?
Az ejtések, de azt mindenki utálja.
 
A mostani vízilabdázás hogyan tetszik neked – gondolok itt arra, hogy (többek között a szerbek révén) egyre inkább az atletikusság és a fizikai erõ dominál a legjobbaknál?
Igen, ez pedig nekünk magyaroknak talán kevésbé megy, de szerintem megint kezd visszajönni a technika. Én egyébként azt mondom, hogy egy kicsi kell mindegyikbõl. Ha nekünk is oda kell tenni magunkat, hát legyen! Amúgy a magyar bajnokságban (a legmagasabb szintre gondolok) szerintem egyre kevesebb az igazán jó mérkõzés.
 
A végére váltsunk át bulváros formára, következzenek a kedvencek!
 
…étel?
– Magyar kaja, mondjuk pörkölt
 
…film?
– Ponyvaregény.
 
…Zene?
– Tankcsapda.
 
…Elsõszámú vízilabdázó?
– Varga Dani a legnagyobb, de Szécsi Zoltán is ott van. A régiek közül a délszláv kapus Sostar.
 
…Egyéb sport?
– K-1. Forma-1
 
…Ott ki a number one?
– Kimi Raikkonen.
 
…Hobbi?
– Horgászás. Ez leginkább úgy zajlik, hogy a barátom ténylegesen pecázik, én meg segítek enni, ott lenni, meg egy-egy sört meginni.