Hét és fél év után új elnöke lesz a debreceni vízilabdaklubnak. Becsky Istvánt január elsejétől Szabó János váltja a DVSE elnöki székében. A tíz évig a klubnál dolgozó sportvezető őszintén nyilatkozott az elmúlt évek sikereiről és kudarcairól.

– Kezdjük a legfontosabbal: bombaként robbant a hír, hogy több, mint hét év után lemondasz az elnöki posztról? Mikor és miért jutott erre az elhatározásra?

– 2011-ben érkeztem az egyesülethez, 2014-ben pedig felkértek az elnöki poszt betöltésére. Nehéz anyagi helyzetben vettem át a klubot és abban állapodtunk meg, hogy egy hónapra vállalom a pozíciót. Ebből lényegesen több, de persze egyáltalán nem bántam meg. Számtalan kihívással néztünk és a mai napig nézünk szembe, itt sosincs megállás, de nem bántam meg, hogy így alakult, hiszen rengeteg baráttal és élménnyel gazdagodtam az itt eltöltött egy évtized alatt. Az utóbbi időben azonban kosárlabda sportágban – ahol a DEAC felnőtt csapatának szakosztályvezetői, valamint az akadémia ügyvezetői posztját töltöm be – annyira megnövekedtek már a teendőim, hogy azzal a maximalizmussal, amit én szeretek és el is várok mindenkitől, a két sportágat már egyszerre nem tudtam csinálni. Néhány hónapja elkezdtem saját magam keresni az utódomat. Már a Nagykanizsa elleni győztes osztályozó párharc után is gondolkoztam rajta, hogy továbbadom a stafétabotot, de végül most hoztam meg a végleges döntést.

– Mi az, amire a legszívesebben visszaemlékszel az itt eltöltött tíz év alatt?

– Szerencsére bőven van mire visszaemlékezni, ami a pozitívumokat illeti. Az gyermek csapat országos bajnoki címe mindenképp az elsők között van, hiszen vidéki – ráadásul fiatal – együttesként az élen végezni a kiemelt korosztályos bajnokságban fantasztikus eredmény, amely a DVSE eddigi legnagyobb sikere. Boldog vagyok, hogy néhány éve itt tudtuk búcsúztatni a vízilabda legendáit a Debreceni Sportuszodában. Annyian voltak, hogy majdnem leszakadt a lelátó, sosem fogom elfelejteni ezt a gálameccset. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen Benedek Tiborral is volt szerencsém többször egy asztalhoz ülni és hosszasan el tudtunk beszélgetni a vízilabdáról és minden másról. Ő az egyik legmeghatározóbb személy, akivel valaha találkoztam. Örülök, hogy a Magyar Vízilabda Szövetség mindenkori elnökével és a többi klub vezetőivel jó kapcsolatot ápoltam, Vári Attilát, a szövetség elnökét is felhívtam nemrég a döntésem miatt és sok sikert kívántunk egymásnak a folytatáshoz. Tavasszal a Nagykanizsa elleni osztályozó párharc is felejthetetlen emlék, pláne úgy, hogy tavaly az is kérdés volt, hogy életben marad-e a debreceni vízilabda. A pandémia miatt a szponzoraink nem tudtak támogatni minket, a játékosok pedig az előző évi fizetésük töredékéért maradtak. Rengeteg kihívással néztünk szembe, mégis összejött a bennmaradás. Mostanság pedig a legnagyobb siker, hogy nincsenek anyagi gondok, a játékosok csak a pólóra tudnak koncentrálni.

(Tartalmas évtized áll Becsky István mögött)

– Gyanítom, azért voltak kevésbé szép események, emlékek is.

– Igen, abból is és bevallom, van bennem némi hiányérzet. Önkritikusan azt mondom, hogyha csak erre a sportágra koncentrálok elnökként, szerintem előrébb tartanánk. Nagy álmom volt, hogy egyszer a nemzetközi kupában is megmérettessük magunkat. Véleményem szerint, ha nem jött volna a világjárvány, lett volna rá esély, hiszen a covid előtti utolsó két évben már rendszeres tagjai voltunk a felsőháznak és szintet léphettünk volna. Másképp alakult, de bízom benne, hogy az új elnök, Szabó János vezetésével eléri ezt a célt a csapat.

– Hallgatva az élménybeszámolókat, biztos vagyok benne, hogy végképp nem fogsz tudni elszakadni a vízilabdától.

– Nem is szeretnék! Természetesen továbbra is szeretném segíteni a csapatot és ahogy eddig, ezután is számíthatnak rám az egyesületnél. Amikor tehetem, mindig ott leszek a csapat hazai meccsein, ha pedig összejön az európai kupaszereplés, biztos vagyok benne, hogy idegenbe is elutazok az együttessel. Egy csodálatos sportágat és közeget ismertem meg az elmúlt tíz év alatt és remélem, hogy ezután is lesznek közös élményeink. Az biztos, hogy egy DVSE drukkerrel mindenképp bővült a debreceni szurkolótábor.